Karácsonyi készülődés II. rész - Mécsestartó

Nyomtatás

Advent második vasárnapján ismét szeretnék egy ajándék ötlettel kedveskedni az Ökopraktika rovat olvasóinak.

Néhány évvel ezelőtt még a mi családunk is kötelező vásárlási lázban égett a karácsonyt megelőző időszakban. Előfordult, egyetemista éveinkben, hogy húgommal december 24-én elkeseredetten álltunk az utolsó nyitva tartó üzletben, az eladó szemrehányó pillantásának kereszttüzében, és nem tudtunk dönteni a mégoly praktikus számológép és zokni-borotva kombó között, Édesapánknak, akiről tudvalevő, hogy fejben számol, és vajmi keveset foglalkozik a zokni-neműkkel. Végül megvettük mindkettőt és szomorúan konstatáltuk, hogy az évben sem sikerült felülmúlni önmagunkat, de Apánk bizonyára udvariasan és nagyon fog örülni, mert ugye nem az ajándék számít… S valóban nem. Hanem az adás öröme. Ahhoz viszont nem kell pénz. Akkor mit görcsölünk ezen az ajándékvásárláson? Költséges és idegtépő mindenki számára. Ezen a karácsonyon megbeszéltük, hogy innentől másként lesz. Érzéssel ünneplünk, örülünk egymásnak, s annak az időnek, amit a vásárlás kiiktatásával nyerünk.

 

2001-óta nálunk csak saját készítésű ajándék kerülhet a fa alá, de az sem kötelező. Van aki „csak” egy extra ölelést ad a másiknak.

A karácsonyi mécsest tavaly készítettem, nagyon egyszerű és szó szerint filléres ajándék. Ez persze semmit nem von le az értékéből, a családom minden tagja nagy becsben tartja.

Így készül…

Szükséges egy pohár, vagy kis befőttes üveg (én mindkettőből készítettem, a pohár konkrétan 100 Ft-ba került, Tecsó gazdaságos volt), üvegfesték, csillámpor. (hobbi-dekor boltban kapható mindkettő).

A képen látható a jellegzetes „kanyar minta”, amit akkor rajzolok, mikor semmi nem jut már eszembe, de készült hóemberes-havas tájas, fenyőfás, Húgomnak macskás… a képzeletnek itt sem szab határt semmi sem.

A kis befőttes üvegek száját egy szalaggal tekertem körbe, hogy a menet ne látszódjon.

Nos, ennyi :-)